Az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat a jogszabályban [a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendeletben – a továbbiakban: Rendelet] meghatározott esetekben (például a felsőoktatásban való részvétel esetén) az úgynevezett „utóbb keletkezett” fogyatékosságok megállapítását végzi.

Az „utóbb keletkezett” fogyatékosság az a fogyatékosság, amely a középiskolai tanulmányok alatt nem állt fenn, az után keletkezett valamilyen okból. 

Erre utal a Rendelet 39. § (2) bekezdésének szövege, miszerint az ott meghatározott esetekben akkor jár el az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat a sajátos nevelési igény, fogyatékosság megállapítása vagy kizárása érdekében, ha a kérelmező érvényes szakértői véleménnyel nem rendelkezik. 

Ha a sajátos nevelési igény, fogyatékosság már a középfokú tanulmányok során is fennállt, akkor a kérelmező rendelkezik érvényes szakértői véleménnyel, hiszen a sajátos nevelési igényt az ő esetében már megállapította a vármegyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálat (vagy jogelődjének) szakértői bizottsága.

Ezek a szakértői vélemények időbeni korlátozás nélkül felhasználhatóak, a kedvezmények/mentesség iránti kérelmet az érintett hallgató közvetlenül a felsőoktatási intézményhez nyújthatja be.

Az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat tehát olyan esetekben jár el, melyeknél a fogyatékosság kialakulása a köznevelésben való részvételt követő időszakra tehető. 

A fogyatékosság vagy annak későbbi megalapozottságát jelentő háttérok sok esetben már a születés pillanatában fennáll. Az „utóbb keletkezett” fogyatékosság sem alakul ki előzmény nélkül, önmagában, annak konkrét, megfogható háttere van, például súlyos baleset, betegség. Ugyanakkor önmagában egy későbbi orvosi diagnózis sem feleltethető meg minden esetben fogyatékosságként. A fogyatékosság tartós, súlyos, a társadalmi részvételt átfogóan befolyásoló állapot, mely nem kizárólag egy-egy tanulási, felsőoktatási helyzetben (például nyelvvizsga) jelenik meg, hanem az egész önálló életvitelt alapvetően befolyásolja. Fogyatékosság esetén az állapot keletkezésének jellege, az állapot fennállásának idői dimenziója, súlyossága a meghatározó, szükséges annak feltárása, hogy az egészségügyi állapottal kapcsolatban fennáll-e fogyatékosság.Ebből következően a komplex minősítési eljárásban részt vett személyeknek szükséges benyújtaniuk fogyatékosság megállapítása iránti kérelmet az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálathoz.

Ha valaki 

• a középiskolai tanulmányait a vármegyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálat (vagy jogelődjének) szakértői bizottsága által igazolt sajátos nevelési igény [például súlyos tanulási zavar alapján (súlyos diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia)] státusz nélkül teljesítette, 
• és nem tud igazolni olyan konkrét dolgot (pl. súlyos baleset, betegség), amely utána fogyatékosságot alakított volna ki, 

akkor a vizsgálati kérelme kötelezően elutasításra kerül a Rendelet 39. § (4) bekezdése alapján.

Sajátos nevelési igényt, fogyatékosságot kizárólag 

• a vármegyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálatok (és 2020. szeptember 1. napja előtt jogelődjeik, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, illetve az országos szakértői és rehabilitációs bizottságok),
• az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat és 
• 2020. szeptember 1. napja előtt szűk ügykörben a kormányhivatalok mint rehabilitációs szakértői szervek (és e tekintetben jogelődjeik: a rehabilitációs szakigazgatási szerv, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet, illetve 2007. december 31. napja előtt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 79/2006. (IV. 5.) Korm. Rendelet akkori hatályállapota szerinti 19. § (2) bekezdés b) pontja szerinti audiológiai állomás, szakrendelő, klinika, kórház szakfőorvosa, igazságügyi szakértő)

igazolhatnak, igazolhattak.

Máshonnan származó dokumentumok – például magánszakértői vélemények, különböző alapítványok véleményei – erre nem felhasználhatók.

► SPECIÁLIS ESET: A középiskolai tanulmányok során fennállt – érvényes szakértői véleménnyel igazolt – sajátos nevelési igény, de nem a kérelemben jelzett.

Ebben az esetben

• a már a középiskolai tanulmányok során fennállt sajátos nevelési igényt igazoló érvényes szakértői vélemény a felsőoktatási tanulmányok során felhasználható;
• a kérelemben feltételezett újabb fogyatékosság „utóbb keletkezett” fogyatékosságnak minősül, mely esetében kérelem benyújtása szükséges az I. fejezetben kifejtettek alkalmazásával.

► SPECIÁLIS ESET: A középiskolai tanulmányok során nem állt fenn sajátos nevelési igény, később a kormányhivatal mint rehabilitációs szakértői szerv (vagy e tekintetben jogelődjeként a fentebb felsorolt valamely szerv) „utóbb keletkezett” fogyatékosságot igazolt, de nem a kérelemben jelzettet.

Ebben az esetben

• a már megállapított utóbb keletkezett fogyatékosságot igazoló kormányhivatali határozat a felsőoktatási tanulmányok során is felhasználható;
• a kérelemben feltételezett újabb fogyatékosság „utóbb keletkezett” fogyatékosságnak minősül, mely esetében kérelem benyújtása szükséges az I. fejezetben kifejtettek alkalmazásával.

► SPECIÁLIS ESET: A középiskolai tanulmányok során nem állt fenn sajátos nevelési igény, beilleszkedési, tanulási magatartási nehézség állt fenn.

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség nem minősül sajátos nevelési igénynek, fogyatékosságnak. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény értelmében,

„beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek”.

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség tehát nem sajátos nevelési igény, az állapot nem fogyatékosság, hanem tipikus fejlődésmenet esetén észlelhető sajátosság, egy problémát ugyan mutató, de fejleszthető, megszüntethető, nem tartós, nem súlyos állapot.

A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget a köznevelési (vagy szakképzési) tanulmányokon túl, sem az ENSZ-egyezmény, sem a nemzeti felsőoktatásról szóló a 2011. évi CCIV. törvény, sem a felsőoktatási jogszabályok nem értelmezik, ahhoz kedvezményeket nem társítanak.

Sajátos nevelési igényt a középiskolai tanulmányok során a vármegyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálati intézmények vármegyei szakértői bizottságai (és jogelődjeik, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok és az országos szakértői és rehabilitációs bizottságok) állapíthatnak (és állapíthattak) meg.

Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget a középiskolai tanulmányok során

• a fenti intézmények fórumok, valamint 
• a vármegyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálati intézmények járási szakértői bizottságai (és jogelődjeik, a nevelési tanácsadók) állapíthatnak (és állapíthattak) meg
• azzal a kitétellel, hogy a nevelési tanácsadók kizárólag beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget állapíthattak meg, sajátos nevelési igényt nem.

Ha a benyújtott szakértői véleményt, szakvéleményt járási szakértői bizottság, nevelési tanácsadó bocsátotta ki, akkor az – szóhasználatától függetlenül – nem sajátos nevelési igényt, nem fogyatékosságot, hanem beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget igazol. 
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget megállapító szakértői vélemény/szakvélemény fogyatékosság igazolására nem használható fel. 

A kérelemben feltételezett fogyatékosság „utóbb keletkezett” fogyatékosságnak minősül, mely esetében az I. fejezetben kifejtettek alkalmazandók.